Uncategorized

Hogy írják római számmal a 4-et: IIII vagy IV? És az órások ezt miért nem tudják?

Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy a 4-est római számmal úgy szokás írni, hogy IV (és természetesen úgy ejtjük, hogy ÍV). Ez nagyjából olyan keresztrejtvény-evidencia, mint az, hogy a jód vegyjele, egy betű: I. Ennek ellenére meglepően sok óra – és nem is csak holmi vacakok, hanem kifejezetten drága és igényes darabok, antik zsebórák, méltóságteljesen ketyegő, ódon toronyórák és egyebek – számlapján szerepel hibásan, vagyis a IV helyett úgy, hogy IIII. Na de miért? Az órásmesterek talán nem ismerik a római számokat?

Azt már most eláruljuk, hogy erre a kérdésre nincs igazán egyértelmű válasz, mármint azon kívül, hogy ez egy szép, megőrzésre méltó hagyomány. Elvégre maguk az ókori rómaiak is így (vagy: így is) jelölték a 4-est: a Colosseum 44-es számú kapuja felett például jól olvasható az eredeti XLIIII felirat, amit ma már úgy írnánk, hogy XLIV, ám ez a fajta számozás igazából csak a birodalom bukása után terjedt el a keresztény világban. Így az azért nem teljesen érthető, hogy az első mechanikus órák készítői a 13. században – amikor már réges-rég minden írástudó az IV formát használta – miért nyúltak vissza ehhez az özönvíz előtti alakhoz.

Megnézem

Összes kép (5)

Hogy írják római számmal a 4-et: IIII vagy IV? És az órások ezt miért nem tudják?

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyébként az ókori rómaiak is készítettek időmérő szerkezeteket, vagyis napórákat (sőt, egészen fantasztikus külsejű kis zseb-napórákat is), amelyeken hol IV, hol pedig IIII írásmóddal jelölték a négyest. Egy nem túl meggyőzően hangzó elmélet szerint többen azért is vonakodtak leírni az IV-et, mert az szerepelt a római panteon főistenének, Jupiternek, azaz IVPPITER-nek a nevében is; hát, mi ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk.

Az egyik elmélet szerint a kevésbé tanult vagy egyenesen analfabéta tömegek kedvéért egyszerűsítették a IV-et IIII-re a keresztény Európában, hisz azt egy fokkal tényleg könnyebb leolvasni. A póroknak amúgy sem volt saját órájuk, legfeljebb csak a templomokban láthattak ilyen csodálatos szerkezeteket. Mások úgy vélik, hogy nem hagyományőrzésből és nem is az alsóbb osztályokkal való szolidaritásból lett a IV-ből IIII, hanem pusztán esztétikai okokból; egyszerűen mert így jobban néz ki.

Egy híres kivétel: a Westminster-palota óratornya (fotó: Oli Scarff/Getty Images)

Egy híres kivétel: a Westminster-palota óratornya (fotó: Oli Scarff/Getty Images)

Megint mások XIV. Lajoshoz, a Napkirályhoz kötik a különös számozást; hogy tudniillik az uralkodó, Jupiterhez hasonlóan, szintén nem óhajtatta az órák számlapján látni a neve kezdőbetűit. Persze, felvilágosult abszolutista gesztusnak ez éppenséggel nem is lett volna rossz, de valójában teljes hülyeség az egész, hiszen, mint már említettük, jóval Lajos kora előtt létezett ez a gyakorlat.

De a jó ég tudja csak, hogy miért. Így alakult, és kész.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük