A nap embere

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük!

Divatos fordulattal élve: ezt tényleg nem láttuk jönni. László Imre, a Demokratikus Koalíció saját közlése szerint zsidó származású politikusa, Újbuda polgármestere az általa irányított kerület képviselő-testületének ülésén elismerő szavakkal illette Adolf Hitlert. Szerencsére nem a háborús bűnöket mentegette, hanem arról beszélt, hogy a Time magazin 1938-ban megérdemelten választotta Az év emberének Németország egykori náci diktátorát. – Az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá látványosan a világgazdasági válság után – érvelt különös véleménye mellett a polgármester, akinek szavait a közismerten antifasiszta csatorna, a Hír TV hozta nyilvánosságra, botrányt szimatolva. László Imre szerint amit ezután tett Hitler, már más megítélés alá tartozik.

A felháborodás hatására aztán a politikus az ATV-nek világossá tette, hogy esze ágában sem volt Hitlert mentegetni. Elnézést kért; szerinte élete legszerencsétlenebb mondata hagyta el a száját. Utóbbi kijelentését ekkor nehéz lett volna cáfolni, hétfő reggel azonban ebben is elbizonytalanodhattunk.

HIRDETÉS

Történt ugyanis, hogy László Imre bement a magyar sajtó egyik különös szegletének számító Heti TV stúdiójába. Itt reggelente érdekes dolgok történnek, nemrég Kósa Lajos (Fidesz) próbálta megakadályozni a vele élőben zajló beszélgetés adásba kerülését, miután belezavarodott a zsidósággal kapcsolatos szerencsétlen kijelentésének megmagyarázásába.

De ebbe most mi se zavarodjunk a kelleténél jobban bele, térjünk vissza László Imréhez! A szokás szerint abszurdba hajló riporteri felvezetés és a kijelentése körüli hullámverés annyira megzavarhatta, hogy összekeverte az apartheid rendszer elleni küzdelem élharcosát, a Dél-afrikai Köztársaság néhai elnökét, Nelson Mandelát a náci tömeggyilkossal, Joseph Mengelével. Merthogy a Hitlerre vonatkozó, félresiklott eszmefuttatása akkor hangzott el, amikor a kerületi képviselők arról vitáztak, hogy lehet-e Mandeláról (nem Mengeléről) utcát elnevezni Újbudán. Jöhetett az újabb szabadkozás. Ezek nem László Imre legjobb napjai.

Annak egyébként, amit a hitleri uralom első időszakáról mondott, annyiban van alapja, hogy Németország valóban látványos módon lábalt ki a gazdasági válságból, s a diktátor viszonylagos népszerűsége is jórészt ebből táplálkozott. Ennek hátteréhez nagyszerű adalék Róna Péter írása, amely egyszersmind azt is bizonyítja, hogy egy ilyen kényes témáról is lehet a félreértéseket kiküszöbölve, támadhatatlanul beszélni. László Imre történelmi tévedése abban ragadható meg, hogy Hitler és a nácik lényegében nem is leplezték a céljaikat, förtelmes antiszemitizmusuk a kezdetektől nyilvánvaló volt, és hatalomra kerülve az első adandó alkalommal felszámolták a demokratikus berendezkedést, kiiktattak a vezér és kancellár útjában álló minden féket és ellensúlyt. Vagyis nincs olyan pillanat, ami előtt Hitler politizálása még vállalható lenne.

Akárhogy is, a Demokratikus Koalícióval ezer gondunk lehet, a náci szimpátia nincs ezek között. Nem lesz Mengele utca Újbudán, és László Imre sem fog a következő kitörés napi rendezvényen szónokolni. A neonáci szubkultúra máshol tenyészik ebben az országban. E szánalmas kis történet tanulsága annyi csak, hogy politikusainknak talán kevesebb történelem órát kellene tartaniuk. Akadna itt más feladat bőven.  

Source

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.