Hát akkor hol fogunk élni?

Engem ez eleinte kicsit Csernobilra emlékeztetett. Még nem igazán kezdődött el, legalábbis minálunk nem, de azt már tudtuk, hogy van, és még inkább lesz valami. Egyelőre csupán az első szigorításokat jelentették be, amelyeket kapásból ki is cseleztek egyes mozik, ahol a vetítésekre 99 jegyet adtak el – egyébként nem értettem,…

folytatás

A büszke és erős Magyarország félrenéz

Hogy mi a legerősebb emlékem? A kiirthatatlan, elpusztíthatatlan, átható ammóniaszag. A nemzeti konzultáció harmadik kérdése: „Ön szerint szükség van arra, hogy tovább erősítsük az idősotthonok járványügyi védelmét?” HIRDETÉS Pillanat türelmet kérek, mindjárt összekapaszkodnak a keszekusza szálak. Valahogy úgy alakult, hogy csak most néztem rá a Fidesz álidentitást növelő, táborösszetartó, választói…

folytatás

Nincs menekvés

Egyszerűen nem lehetett kikerülni a koronavírus-járvány miatti veszélyhelyzet idején azt a kormányzati hirdetést, amely a maga nemtelen egyszerűségében jelenítette meg a narcisztikus, szünetmentes orbáni propaganda esszenciáját. Kaotikus képi és zajhatásokkal, mondatfoszlányokkal kezdődött a kis reklámfilm, hogy néhány másodperc után a rendkívüli helyzettől sújtott, a láthatatlan ellenség fenyegetése nyomán veszélyessé és…

folytatás

Jót és mindent! (2.)

Ezek a miniesszék halottakról szólnak, akik jó vagy rossz szerepet vittek az életemben. Sorozatot írók róluk, s a közlésre nem találtam alkalmasabb rendet az ábécénél. (Az első részt itt olvashatja.) Nem nézett a szemembe. Sem akkor, amikor felvételiztetett a Filmgyár színészképző stúdiójába, sem jóval később, amikor már dramaturgként ültem vele…

folytatás

Szobordöntések: felkészül Kosztolányi, Dezső, József Attila, Mikszáth Kálmán?

Most már ne álljunk meg! Ha már úgy adódott, hogy a létező legszerencsésebb korszak gyermekei lehetünk, azé a koré, amely az emberi gondolkodás, a felvilágosult szemléletmód és a tolerancia kiáradásának aranykoraként fog bevonulni a történelem lapjaira, végezzünk alapos munkát. Tegyük rendbe a dolgokat. Az semmiképp se szegje kedvünket, hogy voltak…

folytatás

Egy igaz történet a lángoló Amerikából

Az igaz történetek és az igaz emberek mindig majdnem teljesen láthatatlanok. Ott vannak a nagy események mögött, csöndesen, szelíden, és ha néha kilépnek a színfalak mögül, meglepődünk, nahát, íme egy igaz ember igaz története, nem veszett el minden, mert még vannak ilyenek. Chicagóban, a Wabash Avenue-n van, vagyis volt egy…

folytatás

Élősködők

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint ha most tartanánk országgyűlési képviselői választásokat, Orbán Viktor pártja nagyon simán megszerezné a többséget. Akkora az előnye, hogy akár még a közszolgálati média is kiegyensúlyozottan működhetne. A kormány társadalmi támogatottsága vitathatatlan. Ám azok, akik fiatal felnőttként élték meg a 80-as évek közepét, emlékezhetnek arra, hogy a…

folytatás

A diktatúra rémhíre, avagy meddig gyengíthetők a demokratikus normák

Eddig azt hittem, mi vagyunk az utolsó európai diktatúra – szellemeskedett a parlamentben Kocsis Máté. A Fidesz frakcióvezetője Tordai Bence (Párbeszéd) felszólalására reagált, amelyben az ellenzéki képviselő Orbán Viktornak a belarusz vezetőnél, Aljakszandr Lukasenkánál tett látogatását bírálta. Ekkor nevezte Tordai az évtizedek óta Lukasenka által irányított Fehéroroszországot Európa utolsó diktatúrájának….

folytatás

Kompromisszumképtelen kétpártrendszer

Bármilyen sokan legyenek is, akik jóval több kompromisszumkészséget várnának a pártoktól és a közélet szereplőitől, a politika alapvetően konfliktusos műfaj – amit az is jól mutat, hogy az emberek többsége jellemzően nem a „sajátjaitól” vár jóval több kompromisszumkészséget, hanem mindig a „másik oldaltól”. Éppen azért van szükség több pártra, mert…

folytatás