Már az amerikai kontinensen is látni a szibériai, lakott területeket fenyegető erdőtüzek füstjét

Az NASA műholdképei szerint a Szibériában hetek óta lángoló erdőtüzek oly hevesen és oly nagy területen égnek, hogy füstjük immár elérte az Egyesült Államok, pontosabban a messzi északon elterülő Alaszka területét, de Kanadában is érezhető – derül ki az amerikai űrhivatal közleményéből. Az Anchorage Daily News is arról számol be, hogy látványos a tájra ereszkedett füsttakaró.

A Siberian Times beszámolója szerint Jakutföldön több település lakossága is elkeseredett küzdelmet vív a lángokkal, és a füst egyes helyeken szinte teljesen elsötétíti az eget.

Jakutszk felett az ég 2020 júliusában. Forrás: Jessica Love / Facebook

Az alábbi videón az látható, ahogy a tűzoltók és helyiek Aleko-Kjujolban, Jakutföld északi részén próbálnak megbirkózni a lángokkal:

[embedded content]

A lenti felvétel Szvatajban készült:

[embedded content]

Ezek pedig a Batagaj Uszty Algyanszkij környékén égő tüzek:

[embedded content]

Szibéria-szerte rengeteg helyen kapott lángra a sarkvidéki erdő a szokatlan meleg következtében, olyan helyeken mértek 20-30 fokos hőmérsékletet, ahol ilyenkor a normális 5-10 fok lenne, vagy még alacsonyabb, és nem segít a régiót sújtó szárazság sem.

Egyes tüzek lakott területektől távol esnek, de sok veszélyesen közel van a településekhez, így például Cserszkij környékén, a Pleisztocén Park közelében is hatalmas lángokkal ég az erdő és a talaj. A Pleisztocén Park egy olyan tudományos kísérlet, melynek keretében azt mutatják be, hogyan lehet a szén-dioxid kibocsátást lassítani a sztyeppre jellemző növényzet helyreállításával, amely a régióra tízezer évekkel ezelőtt jellemző volt.

A kétezer fős település jelenleg kénytelen egy vészhelyzeti generátorról áramot nyerni, miután a tűz megrongálta az odavezető elektromos vezetékeket.

„Sok éve nem voltak erdőtüzek ennyire északon, a mi régiónkban. Legutóbb negyven éve, a 80-as években volt ilyen súlyos a helyzet”

– nyilatkozta Nyikita Zimov, a Pleisztocén Park igazgatója.

De vannak települések rosszabb helyzetben is, a négyszáz fős lakosú, messzi északon található Szvataj falut teljesen körülzárták a tüzek, mindössze néhány száz méterre vannak a házaktól. A helyi jelentések szerint fogyóban a felszerelések, a szivattyúk felmondták a szolgálatot, és jelenleg éghetetlen talajjal próbálják a helyiek útját állni a lángoknak.

Ez pedig elvezet minket egy következő problémához: a lángoló területek jelentős része permafroszt volt mely kiolvadt, és sok helyen olyan tőzeg gyulladt meg, ami noha nagyon nehezen kap lángra, eloltani szinte lehetetlen, ha egyszer átizzott és míg teljesen el nem ég, addig is ontja a ki tudja hányezer éve magába zárt szén-dioxidot, ezzel is hozzájárulva az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedéséhez, ezzel a hőmérséklet emelkedéséhez.

A permafroszt olvadása látványos nyomokat tud hagyni a tájon, besüppedések keletkeznek, miután a talajban lévő fagyott víz felolvad és elszivárog, de megnyilvánulhat sok kialakuló tavacska formájában, ahogy más formákban is.

Kétségkívül egyik legmonumentálisabb mementója az örökké fagyott talaj olvadásának a szintén Jakutföldön, Kelet-Szibériában éktelenkedő Batagajka-kráter, avagy a Pokol kapuja, ahogy a helyiek hívják: a két kilométer hosszú, egy kilométer széles, szélein 85 méter mély szakadékkal.

A képződmény a fagyott talaj olvadása és az elszivárgott víz miatt keletkezett, és évente több tíz métert terebélyesedik. Kutatók előszeretettel vizsgálják benne az elmúlt évtízezredekben felhalmozódott elhullott növények, állatok maradványait, és igyekeznek ebből a múltban bekövetkezett klimatikus változásokról tanulni.

Kiemelt kép: NASA

Source

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.