Mint ördög a tömjénfüsttől

Hiába értékelte a kormányfő sikerként a múlt hét kedd hajnalára többnapos tanácskozás révén létrejött költségvetési megállapodást, az Európai Parlamentben nagy többséggel úgy döntöttek: jelenlegi formájában nem fogadják el a paktumot. Az EP jóváhagyásához módosításokra lesz szükség. A politikai dokumentumban csak említés szintjén maradt bent a jogállamiság tiszteletben tartásának fontossága, de Orbán Viktor harcias küzdelme ellenére mégiscsak szerepel benne.

Ám az egyik ilyen szükséges módosítás éppen a jogállamiságot kell, hogy érintse. Az EP-ben ugyanis kimondták, hogy a költségvetési kifizetésekhez igenis annak tiszteletét biztosító egyértelmű mechanizmusra van szükség. Pedig Orbán elégedett volt magával, hogy visszavert minden kísérletet, amellyel össze akarták kapcsolni az uniós pénzeket a jogállamisággal. Európai polgárként elég nehéz megemészteni, hogy olyan időket élünk, amikor nem minden uniós miniszterelnök ért egyet azzal, hogy az adófizetőktől származó pénzeket jogállami keretek között ildomos felhasználniuk a tagállamoknak. Még hosszú ideig pironkodhatunk majd amiatt, hogy éppen Magyarország képviseletében harcoltak a jogállamiság kritériuma ellen.

Azt is nehéz megszoknunk, hogy egy magyar miniszterelnök európai kollégáiról, a vitapartnereiről nyilvánosan úgy beszél, hogy „néhány ilyen libernyákot, akikkel vitatkoznom kellett, azokat azért még elviszem a hátamon”, mint ahogy azt is nehéz elfogadnunk, a kormányfőnk szemmel láthatóan nem volt képes az elmúlt harminc évben megtanulni a diplomáciában előírt, avagy elvárt öltözködési szabályokat.

Egyébként nem csupán magához a következő hétéves költségvetés elfogadásához, hanem a koronavírus-járvány okozta károk enyhítésére kitalált 750 milliárd eurós – hitelből finanszírozott – helyreállítási alappal kapcsolatos jogszabályok életbe léptetéséhez is szükség lesz az EP hozzájárulására. Márpedig ez a testület szemmel látható módon hajlandó élni vétójogával.

A Fidesz EP-frakciója a nem várt fejleményre éppen úgy reagált, ahogy arra számítani lehetett. Közleményben tudatták – valójában nyilvánvalóan hazai szavazótáboruknak beszélve –, hogy ők nem szavazták meg a Európai Parlament állásfoglalását. Szerintük „az EP balliberális többsége” az európai polgárok érdekeivel szemben akarja megtorpedózni „a történelmi megállapodást”, és újra napirendre akarja erőltetni „a tagállamok politikai zsarolását lehetővé tevő, ún. jogállamisági mechanizmust. Mindezekkel késleltetné az Európai Unió válság utáni gazdasági felépülését szolgáló pénzügyi csomag elfogadását”. Méltatták a magyar miniszterelnök brüsszeli teljesítményét is, akinek szerintük „hosszú és nehéz tárgyalások során sikerült elérnie, hogy Magyarország hárommilliárd euróval több kohéziós forráshoz juthat a következő uniós költségvetésből”.

„Hazánk – a magyar miniszterelnök következetes, kemény és bátor tárgyalásainak köszönhetően – a legnagyobb sikert elérő országok szűk csoportjához tartozik.” A dicséret bizonyára jólesett a kormányfőnek, nem pirult bele zavarában, amikor elolvasta. A jogállamiság vizsgálatától úgy félnek a karmelita kolostorban, mint ördög a tömjénfüsttől. Amit meg lehet érteni. Hiszen például a járvány miatti veszélyhelyzetet felhasználva nem túl sok tagállamban vontak állami felügyelet alá dobozokat gyártó tőzsdén jegyzett cégeket, ahogy nálunk megtörtént, mint ahogy jellemzően nem kértek felhatalmazást az Országgyűléstől időkorlát nélküli rendeleti úton történő kormányzásra sem.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/31. számában jelent meg július 31-én.

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/31. számban? Itt megnézheti!

Source

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.