Beírta barátja nevét a Google-ba, kiderült, kettős életet él.

Egy összetört szívű nő megdöbbentő felfedezést osztott meg a nagyvilággal. Egyszer gondolt egyet, és ráguglizott a pasijára, de amit talált, arra rémálmaiban sem gondolta volna: a férfi ugyanis kettős életet élt.

Beírta barátja nevét a Google-ba, kiderült, kettős életet él.

Fotó: Getty Images

Pris TikTok oldalán osztotta meg az esetet. „Véletlenszerűen rágugliztam a barátom nevére péntek este… Majd kiderült, van egy felesége és egy gyereke, aki hat hónapos” – mondta el a nő, akinek videóját 1,1 millióan nézték meg.

Mivel a barátjának elég egyedi neve van, a véletlen megegyezés másvalakivel, teljesen ki van zárva. Az első sokk után ráadásul a nő továbbkutakodott, és megtalálta a kisbaba anyjához tartozó Facebook és Instagram fiókokat, ahol a fotók nyilvánvalóan bizonyítják, hogy párja kettős életet él, és családapát játszik, amikor nem vele van.

A történet azzal folytatódik, hogy bár a férfi a szembesítésre letiltással reagált, a feleség hajlandó volt találkozni a lánnyal, és megbeszélni a történteket. „Kiderült, hogy mindketten pontosan egy időben kezdtünk randizni vele. A nő néhány hónappal később teherbe esett –mesélte el Pris a sötét titkot követőinek. – Beteg leszek attól, amennyit hazudott nekem” – zárta szavait keserűen.

(via)

Kapcsolódó

Forrás

Titokban vették videóra a rendőrnőt, aki megható dolgot tett egy hajléktalannal

Emberségből jelesre vizsgázott az az atlantai rendőr, aki vett egy pár cipőt egy mezítlábas hajléktalannak. A nemes gesztusról egy járókelő készített videót, ami nagyot ment a neten.

Az atlantai rendőrség egy Facebook-bejegyzésben azt írta, hogy a nemes lelkű rendőrnő S. Thomas járőr volt, az eset pedig hónapokkal ezelőtt történt. Munkája közben észrevett egy férfit, aki mezítláb sétált az esőben. Megkérdezte tőle, hogy szüksége van-e cipőre és zoknira, és miután a férfi igennel felelt, vett neki cipőt és zoknit.

De mire visszaért a helyszínre, a férfi már nem volt. Ezért a cipőt betette a csomagtartóba abban bízva, hogy később majd találkozik a hajléktalannal, és odaadhatja neki. Így is történt, nem sokkal később egy élelmiszerboltnál futott össze a mezítlábas férfival. Akkor készült a videó, amikor a rendőr átadta neki a cipőt.

A rendőrség azt is írta, hogy a rendőrnő nem volt tudatában annak, hogy felvétel készül róla, egyszerűen látott egy embert, aki segítségre szorult, jó cselekedetéért pedig nem várt tapsot.

(Fox News)

(Kiemelt kép: Instagram/atluncensored)

Még több cipőadományozás az nlc-n:

Forrás

Csányi Tímea, avagy az edzőlány kendőben: “Először érzelmi alapon közelítettem az iszlámhoz”

Fejkendőjének és sportos ruházatának kettőse sajátos stílust kölcsönöz Tímeának – legalábbis Magyarországon. Így plankel a balatoni kikötőben, így fut a Spartanon és így tartja online edzéseit. Több mint 13 éve mindennapi viselet számára a kendő, sőt egy időben a csak a szemét szabadon hagyó nikábot is viselte. Számára nem lemondás a testének és a hajának eltakarása, hanem az életének keretet adó, azt meghatározó vallásgyakorlás természetes része.

Jöhet a női energia

Magyarországon még nem megszokott, hogy egy honfitársnőnk muszlim módra kötött kendőben járkál, gyakorta gondolják külföldinek, de többször nézték már apácának is az utcán. Tímeát ez nem bántja, de mindent megtesz azért, hogy minél többet megismertessen a vallásából. Nem térítési szándékból, hanem hogy elfogadtassa a tényt: a vallás nem egyenlő annak egyes – szélsőséges és félreértelmezett – gyakorlatával, illetve hogy ő és hittársai ne érezzék magukat idegennek, kirekesztettnek a saját hazájukban.

Csányi Tímea, az edzőlány kendőben

Csányi Tímea, az edzőlány kendőben (Fotó: Neményi Márton)

Tímeának nagyon is fontos a magyarsága, ezt ő leginkább a nyelvben éli meg. Megannyi iskola (turizmustól a pszichológiáig) után többek között ezért is jelentkezett idén a magyar szakra, de motiválta műveltségének mélyítése is. Úgy érzi, eljött az ideje egyfajta elcsendülésnek, nőisessége megélésének, és az érzelmei mélyebb átélésének, az irodalom pedig mindezekben segíthet neki.

„Eddig leginkább férfias energiában voltam: szerveztem az életet, hajtottam a munkát, itt az ideje, hogy a bennem élő női erőket is tápláljam” – mondja Tímea, aki tengernyi energiájából folyamatosan juttat másoknak is írásain és edzésein keresztül.

Nem a kockás has a lényeg

A mindig is aktív, mozogni szerető fiatal nőnek pár éve, egyfajta vákuumidőszakban jött a felismerés, hogy testet és lelket megmozgató, összekötő és felszabadító foglalkozásokat szeretne tartani elsősorban nőknek: mindezt a lendületes Fitfight és táncos órákban, illetve a lágyabb és fókuszáltabb TripleX gerinctréning mozgásformákban találta meg.

A visszajelzések alapján sok nőnek hozott változást az életében. „Nem az a lényeg, hogy kockás legyen a hasunk, hogy formássá eddzük magunkat, hanem hogy megsokszorozzuk az életerőnket, hogy visszatérjünk a saját természetünkhöz. A gerinccel való foglalkozás, a helyes tartás kialakítása, illetve testünk, lényünk alapjának gondozása nagyon szép és felelősségteljes feladat ” – hangsúlyozza Tímea, akinek az óráira járó nők egyfajta támogató közösséggé is formálódtak a koronavírus-járvány előtti időszakban.

Csányi Tímea, az edzőlány kendőben

Fotó: Neményi Márton

Érdekes ellentmondásnak érzi, hogy míg a muszlimokkal kapcsolatban közkeletű a vélekedés, hogy a férfiak korlátozzák a nők mozgásterét, ő sokkal inkább itthon tapasztalta meg ezt: „Többször hallottam már magyar (és keresztény) nőktől, hogy »nem enged el a férjem edzésre vagy tanfolyamra«, és olyat is mondtak már, hogy rossz szemmel nézi a férjük, ha elmennek kocogni.”

Amennyi helyen csak lehet, és saját blogján is folyamatosan ír a muszlimokkal kapcsolatos tévhitekről, illetve az ezzel szemben álló valóságról, és általában az iszlám vallásról, illetve a számára kedves arab kultúráról.

Kairóból indult minden

Első ismeretterjesztő, „felvilágosító” és a mindennapjait bemutató  írásai a Magyar lány Kairóban blogon jelentek meg abban az időszakban, amikor Egyiptomban élt. Ez az az ország, ahova mindig is visszavágyott, ahol a férjével találkozott, ahonnan tulajdonképpen minden indult – utazzunk vele egyet időben és térben.

A 14 éves Tímea családjával egy turistaúton járt először Kairóban. Hatalmas élményt jelentett neki a nyüzsgő város, a bazár, a mesés arab kultúra, ezért is kapott a következő karácsonyra egy Koránt ajándékba a szüleitől. Arabul kezdett tanulni és beiratkozott hastáncra.

„Konzervatív, de nem vallásos családban nőttem fel, abszolút egyéni útkeresés eredménye volt az áttérésem 17 évesen, a szüleim válása környékén. Először érzelmi alapon közelítettem az iszlámhoz, majd a tanulással, olvasással egyre jobban meg is értettem. Nem egyik napról a másikra vettem fel a vallást. Azt szoktam ajánlani azoknak, akiket foglalkoztat az áttérés gondolata, hogy fokozatosan, kis adagokban ismerkedjenek meg az iszlámmal és építsék be azt a mindennapjaikba. A szabályoknak, tiltásoknak nagyon tiszta a logikája és rendszert alkotnak. Minden megengedett, ami jó és hasznos, olykor elsősorban a közösség érdekeit szem előtt tartva az egyénnel szemben, és nem, ami káros, például a szerencsejáték és az alkohol.”

Csányi Tímea, az edzőlány kendőben

Elsősorban Istenért és csak másodlagosan a férfiak miatt hordtam a nikábot (Fotó: Neményi Márton)

Tímea két év után vette fel a kendőt, ekkortájt kezdte szervezni az egyiptomi továbbtanulását is. A kijutás nem volt egyszerű, az ügyintézés – ahogy fogalmaz – arabosan zajlott, majd mikor direktben megkeresett pár kairói egyetemistát, hogy segítsenek neki, sorsszerű módon későbbi férje lett az egyik ember, aki kézbevette az ügyeit. „A muszlim férfiak és nők nem rabolják egymás idejét sehova sem vezető kapcsolatokkal – magyarázza Tímea. Ha szimpatikusak egymásnak, és randevúra mennek, akkor ezt házasság céljából teszik. Így voltunk ezzel mi is.” Megismerkedésüket követően egy kicsivel kevesebb, mint egy éven belül össze is házasodtak Egyiptomban, ahol azokban az években éltek. Bár Tímea az említett blogoldalán is megírta, hogy az arab világban a házasságkötést általában rögtön követi a gyermekvállalás, náluk ez másképpen történt. 

A nők választása

„A nők számára nagyon nehéz összeegyeztetni a munkát és a családot, az iszlám sokkal inkább az ő érdekeiket előtérbe helyezve kezeli ezt a kérdést, mint más kultúrák. A férfinak kötelessége eltartania a családját, a nő viszont választhat, hogy otthon marad a gyerekekkel vagy tanul, állást vállal, esetleg ezeket egyszerre valósítja meg. Igazából megbeszélés és élethelyzet kérdése minden. Kint, Egyiptomban a többgenerációs közelélésnek köszönhetően az utóbbit is könnyebb kivitelezni, mint azokon a helyeken, ahol egyszerre kellene mindenhol 100 százalékot nyújtani a nőknek, akik viszont semmilyen segítséget nem kapnak ehhez.”

Tímea szerint az iszlám 1400 éve a férfi-női egyenjogúságot hirdeti (például választási jogot ad a nőknek olyan kérdésekben, mint a házasságkötés, a válás, vagy a saját vagyona feletti rendelkezés), ami szerinte nem jelent egyenlőséget, hiszen a férfiak és nők alapjaiban mindig különbözőek lesznek. A különbözőség és az abból adódó kellemetlen helyzetek egyik „kezelési” eszköze az öltözködési szabály, hogy az arcon és kezeken kívül egy nőnek érdemes mindenét elfednie, hogy ne jelentsen vizuális ingert a férfiak számára. Bár hozzáteszi, a ruházatra vonatkozó etikettet, amit a nők mellett a férfiak számára is definiál a Korán, elsősorban Isten megelégedését keresve tartják be a muszlimok. „Saját döntésem volt Kairóban, hogy nikábot öltök, amit két éven át viseltem. A kíváncsiság is hajtott, illetve nagyon zavart az, ahogy úton útfélen kikezdenek velem a férfiak, különösen azért, mert látták rajtam, hogy külföldi vagyok. De rengetegen járnak külföldiként is kendő nélkül, eszük ágában sincs ilyet felvenni és nem is indokolt, nem lesznek ettől célpontok. Nem kell takarni magad ott sem, és igazából nekem is az volt a végkövetkeztetés és a tapasztalat a nikáb után: ugyanúgy felismerték sokan, hogy külföldi vagyok, ugyanúgy flörtöltek velem. Tehát elsősorban Istenért és csak másodlagosan a férfiak miatt hordtam a nikábot és hordom a kendőt ma is.”

Csányi Tímea, az edzőlány kendőben

Fotó: Neményi Márton

Tímea összesen négy évet töltött Egyiptomban, dolgozott call centerben, volt óvónő, angoltanári asszisztens és rovatvezető egy angol nyelvű oldalnál, átélte a forradalmat, végül a menekültválság idején költözött vissza Magyarországra a férjével együtt. Azon az emlékezetes nyáron többször segített arab nyelvtudásával a menekülteknek és az őket ellátó orvosoknak a pályaudvarokon.

Némi útkeresés után edzői képesítést szerzett, elindította Életerőedzés oldalát és programjait, hogy „felszabadulást, odafigyelést és inspirációt adjon a nőknek a mozgás energiáival.” Emellett pedig folytatta az írást. Rendszeresen publikál női és kulturális oldalakon nemcsak vallási és szépirodalmi témákban, de például a mozgással kapcsolatban is. Muszlim mesék címmel indította el a blogja folytatását, amelyben továbbra is a vallásával és annak megélésével kapcsolatban posztol. Színes-szagos kis történetek segítségével segít legyőzni az előítéleteket és betekintést adni a magyar muszlimok világába.

Forrás

Sírva fakadt Britney Spears húga, miután az énekesnő rajongói nekitámadtak

Nem egyszer mentek neki Britney Spears rajongói húgának, Jamie Lynn Spearsnek, amiért az nem védte meg, nem állt mellé a gyámság alóli szabadulási harcában.

jamie lynn spears

Jamie Lynn Spears (AFP)

A 30 éves Jamie most egy Insta-sztoriban sírta el magát és 3 éves kislányának, aki azt mondogatja neki a videóban, hogy minden oké lesz, anya.

Jamie Lynn korábban elmondta, hogy halálos fenyegetéseket is kapott a rajongóktól, és állítja, mindig kiállt a nővére mellett.

Britney beszámolóiból mindenesetre nem ez derül ki.

(via)

Forrás

Balkáni gyors (X)

Az itt született számos jelentős előadás közül is kiemelkedik a sok-sok fesztivált megjárt, jó néhány díjat begyűjtött Napnyugat Expressz, ami a Városmajori Szemle versenyprogramjának részeként végre a magyar fővárosba is berobog.

Balkáni gyors (X)A szerzőt kevesen ismerik idehaza, pedig bízvást nevezhetjük világhírűnek a Romániából még a rendszerváltás előtt Franciaországba távozott Matei Vișniecet. A szerző megkésve bár, de bizonyos értelemben próféta lett a saját hazájában: darabjait Románia-szerte rendszeresen játsszák, ő maga is gyakran visszalátogat, holott már csak franciául ír és publikál. És innen már érthetővé is válik a Nagyváradon magyar nyelvű ősbemutatóként színre vitt Napnyugat Expressz alapvetése: évszázados hagyományt foglal drámai keretbe a mű, amikor a Keletről Nyugat felé induló, ott szerencsét próbáló embereket és az ő sorsukat állítja középpontba.

Balkáni gyors (X)Zakariás Zalánnak, Erdély sokat foglalkoztatott fiatal rendezőjének nem ez volt az első találkozása Vișniec egy darabjával: ezúttal a kulcsot a commedia dell’arte hagyományokban találta meg, melyeknek köszönhetően egy lehengerlő ritmusú, folyton változó, rögtönzésszerű kollázst vitt színpadra alkotótársaival közösen. Valóságos balkáni kavalkád teremtődik a színpadon, jelenetek, jellemek tűnnek fel és el villanásnyi időre, de a nézőt mégsem hagyják magára a készítők: az egyes epizódok fölé biztonsági hálóként nyúlik ki egy olyan történet, amivel bárki könnyen képes azonosulni.

Balkáni gyors (X)A színpadot benépesítő közel másfél tucat játszó a témához feltétlenül szükséges öniróniával közelít a témához. Az áhított-vágyott Nyugat álomképével szemben természetesen megjelenik mindaz, ami sokunk képzeletében egyértelműen a Balkánhoz kötődik Drakula gróf utódaitól a hangos cigánylagziig bezárólag. Persze a túlidealizált Nyugat is megkapja a magáét: menet közben derül ki, hogy a papíron tökéletes világ cukros üdítőitalokon és filléres csillogáson kívül nem sokat váltott valóra a nagy elvárásokból…

Aggodalomra annak sincs oka, ha valaki nem ismeri a sok humorral, némi kiábrándultsággal és jó adag keserűséggel megrajzolt balkáni világot: a Napnyugat Expressz amolyan ká-európai bevezető közös bajainkba és örömeinkbe. Az előadásról megjelent lelkes kritikák kiemelik, hogy Zakariás Zalán és a nagy létszámú színészcsapat előadásának talán legfontosabb erénye, hogy a felvetett, húsbavágó komolyságú témákra is képes minőségi, igényes humorral reagálni. A 2019-es premieren jelen lévő szerzőt magát is meglepte az előadást záró nagyszerű ötlet: hogy megtudjuk, mi ez, nincs más dolgunk, mint minél előbb jegyet váltani a Napnyugat Expressz menetrend szerint városunkba érkező járatára.

Forrás

Hogy írják római számmal a 4-et: IIII vagy IV? És az órások ezt miért nem tudják?

Azt valószínűleg mindenki tudja, hogy a 4-est római számmal úgy szokás írni, hogy IV (és természetesen úgy ejtjük, hogy ÍV). Ez nagyjából olyan keresztrejtvény-evidencia, mint az, hogy a jód vegyjele, egy betű: I. Ennek ellenére meglepően sok óra – és nem is csak holmi vacakok, hanem kifejezetten drága és igényes darabok, antik zsebórák, méltóságteljesen ketyegő, ódon toronyórák és egyebek – számlapján szerepel hibásan, vagyis a IV helyett úgy, hogy IIII. Na de miért? Az órásmesterek talán nem ismerik a római számokat?

Azt már most eláruljuk, hogy erre a kérdésre nincs igazán egyértelmű válasz, mármint azon kívül, hogy ez egy szép, megőrzésre méltó hagyomány. Elvégre maguk az ókori rómaiak is így (vagy: így is) jelölték a 4-est: a Colosseum 44-es számú kapuja felett például jól olvasható az eredeti XLIIII felirat, amit ma már úgy írnánk, hogy XLIV, ám ez a fajta számozás igazából csak a birodalom bukása után terjedt el a keresztény világban. Így az azért nem teljesen érthető, hogy az első mechanikus órák készítői a 13. században – amikor már réges-rég minden írástudó az IV formát használta – miért nyúltak vissza ehhez az özönvíz előtti alakhoz.

Megnézem

Összes kép (5)

Hogy írják római számmal a 4-et: IIII vagy IV? És az órások ezt miért nem tudják?

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy egyébként az ókori rómaiak is készítettek időmérő szerkezeteket, vagyis napórákat (sőt, egészen fantasztikus külsejű kis zseb-napórákat is), amelyeken hol IV, hol pedig IIII írásmóddal jelölték a négyest. Egy nem túl meggyőzően hangzó elmélet szerint többen azért is vonakodtak leírni az IV-et, mert az szerepelt a római panteon főistenének, Jupiternek, azaz IVPPITER-nek a nevében is; hát, mi ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk.

Az egyik elmélet szerint a kevésbé tanult vagy egyenesen analfabéta tömegek kedvéért egyszerűsítették a IV-et IIII-re a keresztény Európában, hisz azt egy fokkal tényleg könnyebb leolvasni. A póroknak amúgy sem volt saját órájuk, legfeljebb csak a templomokban láthattak ilyen csodálatos szerkezeteket. Mások úgy vélik, hogy nem hagyományőrzésből és nem is az alsóbb osztályokkal való szolidaritásból lett a IV-ből IIII, hanem pusztán esztétikai okokból; egyszerűen mert így jobban néz ki.

Egy híres kivétel: a Westminster-palota óratornya (fotó: Oli Scarff/Getty Images)

Egy híres kivétel: a Westminster-palota óratornya (fotó: Oli Scarff/Getty Images)

Megint mások XIV. Lajoshoz, a Napkirályhoz kötik a különös számozást; hogy tudniillik az uralkodó, Jupiterhez hasonlóan, szintén nem óhajtatta az órák számlapján látni a neve kezdőbetűit. Persze, felvilágosult abszolutista gesztusnak ez éppenséggel nem is lett volna rossz, de valójában teljes hülyeség az egész, hiszen, mint már említettük, jóval Lajos kora előtt létezett ez a gyakorlat.

De a jó ég tudja csak, hogy miért. Így alakult, és kész.

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Világraszóló Bajnokaink a Millenárison (x)

Világraszóló Bajnokaink a Millenárison (x)
Az Üvegcsarnokban rendezett tárlat több mint 300 ikonikus tárgyat mutat be, köztük 71 aranyéremet, zászlókat, diplomákat, a győzelmekhez kapcsolódó személyes tárgyakat, sporteszközöket, melyek egyszerre egy térben soha nem voltak még láthatók. A döntők kellemesen borzongató és megható pillanatai újra megelevenednek a kereshető adatbázisban és a kijelzőkön.  

A vállalkozó szellemű látogatókat szellemi és fizikai kihívások, valamint interaktív elemek várják a „Bajnok Akadémián”.

A kiállítást kísérő Millenáris Bajnokok Parkja programsorozat keretében lesz lehetőség sportágat választani, kulturális élmények közt barangolni és természetesen sportolni is. A majd egy hónapig tartó Magyarock Lounge olimpiai találkozóponton különleges és izgalmas beszélgetéssorozatokban, elemzésekben, találkozásokban lehet részünk, és az itt induló Filmklub legendás, sport tematikájú filmekkel és meglepetésvendégekkel vár kicsiket és nagyokat egyaránt. Július 23. és augusztus 8. között a Millenárisra látogatók hozzájárulhatnak egy rekordkísérlet sikeréhez is, ugyanis a „Tekerj velünk Tokióba!” program célja, hogy a parkban kerékpáron ez idő alatt letekert kilométerek elérjenek Tokióig.

Világraszóló Bajnokaink a Millenárison (x)
A „Bajnokok Fala” kültéri installáció a tokiói olimpiát követően, augusztus elejétől lesz látható a Millenáris főbejáratánál, bemutatva, hogyan szerepelt hazánk a különféle olimpiai versenyeken. Kik voltak azok az érmet nyert sportoló hőseink, akikre az egész ország büszke a mai napig is, eddigi érmeseink teljes névsorával és elért eredményeivel.

Világraszóló Bajnokaink a Millenárison (x)
A „Magyar edzők a nagyvilágban” hiánypótló kiállítás a külföldön sikereket elért magyar mestereket mutatja be, és izgalmas, vagy épp meglepő történeteket mesél az itthon edzőként kevésbé ismert magyar legendákról. A tárlat ingyenesen megtekinthető 2021 nyarán, a Széllkapu Park Függőkertjében.

A kiállítás gondoskodik róla, hogy októberig ne kelljen sokat töprengeni, ha felmerül a kérdés bennünk: „Na, mit csináljunk ma?”

A válasz: irány a Millenáris olimpiai programsorozata!

Forrás

Emlékszel a Bűbáj című mesefilmre? Már forgatják a folytatást Patrick Dempsey-vel

Bár már 14 éve mutatták be, a Bűbáj máig egyike a Disney legeredetibb filmjeinek. Egy naiv, kétdimenziós rajzfilmhercegnő hirtelen New York lüktető, cinikus nagyvárosában találja magát, méghozzá háromdimenziós, élő emberi testben, ahol választania kell az utána induló rajzfilmherceg és a sármos válóperes ügyvéd között. Mindezt igazi, Disney-mesékbe illő betétdalok és koreográfiák tarkítják, a főszerepekben pedig olyan csodás színészek láthatók, mint Amy Adams, Patrick Dempsey, James Marsden, Susan Sarandon vagy épp Idina Menzel. A Disney is tudta, hogy egy kincs van a kezében, ezért már 2010-ben elkezdtek dolgozni a folytatáson, csakhogy a dolog sokkal lassabban haladt, mint gondolták. 2017-ben ugyan már elterjedt a pletyka, hogy forog a folytatás, de ez az információ tévesnek bizonyult: maga Adam Shankman rendező is csak 2018 januárjában nyilatkozta azt, hogy a forgatókönyv már majdnem kész van, és amint elkészül, már küldi is tovább, hogy megírhassák hozzá a dalokat.

Amy Adams és Patrick Dempsey a Bűbáj első részében (fotó: Profimédia)

Amy Adams és Patrick Dempsey a
Bűbáj első részében (Fotó: Profimédia)

Dalok és rajzok

A dalokat ezúttal is Alan Menken és Stephen Schwartz írja. Utóbbi nem sokkal a forgatás előtt elárulta, hogy hét új dalt írtak a folytatáshoz, ami kettővel több, mint amennyit az első filmben hallhattunk. A munkamódszerük ezúttal más volt: legutóbb már a forgatókönyvben kijelölték nekik, hová kerüljenek a dalok, ezúttal azonban szorosan együttműködtek a rendezővel és a forgatókönyvíróval, hogy nekik is legyen beleszólásuk abba, hol lesz a legjobb helye a dalra fakadásoknak. Annyit elárultak, hogy Idina Menzel ezúttal kap egy önálló számot, ami nem csoda, ha azt nézzük, hogy mekkora sikert csinált a Jégvarázs dalaiból.

A filmkészítők hűek maradnak az első film rajzfilm – élőszereplős film formulájához is: Adam Shankman rendező azt ígéri, nagyjából ugyanolyan arányban lesznek láthatók a filmben rajzolt jelenetek, mint az első filmben voltak. A film forgatását végül május közepén kezdték el, és erről a Disney egy színfalak mögötti fotó bemutatásával számolt be, amin Adam Shankman rendező és Amy Adams látható.

A sztori és a forgatás

Tizenöt évvel a nagy happy endjük után Giselle, Edward és Morgan új házba költöznek Monroeville kertvárosában. Az új közösség Malvina Monroe hatalma alatt áll, akinek gonosz szándékai vannak hőseinkkel. Amikor gyűlnek a problémák, Giselle azt kívánja, bárcsak újra egy tökéletes tündérmesében élne, csakhogy ez a kívánsága csúnya bonyodalmakhoz vezet. A film forgatását hét lakat alatt őrzik, de a TikTokon már napvilágot látott egy-két felvétel, melyeken a sármos Patrick Dempsey a díszletben látható.

Bár a film a sztori szerint New York államban játszódik, a stáb egy pillanatra sem fordult meg ott, hanem egy komplett kis mesevárost húztak fel Enniskerryben, valamint a stáb forgatott Dublinban és Wicklowban is, a hírek szerint pedig Los Angelesben is lesz egy kis dolguk, miután végeztek Írországban. A főgonosz Malvina Monroe-t a nagyszerű komika, Maya Rudolph (Koszorúslányok) alakítja. A Disney a tervek szerint valamikor 2022-ben mutatja be a Disenchanted címre hallgató Bűbáj-folytatást, amit a hírek szerint Amerikában nem terveznek mozikba küldeni, hanem egyenesen a Disney+ streaming felületen debütálhat. Magyarországon a sorsa valószínűleg attól függ, lesz-e idehaza a premierig Disney+: amennyiben lesz, akkor nálunk is ott mutatkozik be, ha pedig nem lesz, jöhet a mozipremier. Búcsúzásul pedig nézzetek meg egy galériát a film mesés, írországi díszletének képeiből.

Megnézem

Összes kép (3)

Emlékszel a Bűbáj című mesefilmre? Már forgatják a folytatást Patrick Dempsey-vel

Jöhet még egy kis Disney varázslat?

Forrás

Egy hely, ahol a teherbe eséstől a szülésig nem kell több 20 percnél

Milyen lenne, ha létezne egy hely a Földön, ahol másképp telik az idő? Erre a vezérgondolatra építette fel Homokvár című képregényét Pierre-Oscar Lévy és Frederick Peeters. A szokatlan műre rátalált a nagy fordulatok és misztikus történetek nagymestere, M. Night Shyamalan (Hatodik érzék, Széttörve), és rögtön beleszeretett. Nem csoda, hiszen minden adott volt benne ahhoz, hogy egy igazi shyamalani történetet kanyarítson belőle. A rendezőt amúgy is régóta foglalkoztatja az öregedés. A horrorisztikus oldaláról A látogatás címmel pár éve már készített egy igazán hatásos és trükkös horrort, amiben megmutatta, milyen érzés gyerekként először szembesülni azzal, hogy a testünk és az agyunk egyszer majd cserben hagy minket.

A Homokvárban ráadásul benne van Shyamalan másik kedvenc témája, a szülők, a felnőttek, a gyerekek védelmezőinek árulása és a gyerekek cserbenhagyása is, ami, ha nem is mindig fő témaként, a filmjei nagy részében mégis megjelenik valahogy, hol hangsúlyosabban, hol kevésbé. És ott van (legalábbis a filmváltozatban, úgy tudom, a képregényben ez nem szerepelt) a rendező szabályos védjegye, a játékidő végén ellőtt, a korábban látottakat átértelmező nagy csavar, ami annak idején a Hatodik érzék esetében sztárrá tette őt, és a rajongói azóta is minden filmjénél elvárják tőle. A sztori ráadásul egy-két frappáns mondatban is jól elmesélhető és valóban nézőcsalogató: adott egy paradicsomi partszakasz, ahol néhány turista azt veszi észre, hogy villámgyorsan öregedni kezd, az elsőre idillinek tűnő helyről pedig látszólag nincs kiút. Ugye, hogy a te érdeklődésedet is felkeltette?

Rohan az idő és rohan Shyamalan is

M. Night Shyamalan egy rendkívül ambiciózus és bátor filmrendező. Ezt már több korábbi filmje kapcsán is ki lehetett volna jelenteni, de még sosem volt annyira nyilvánvaló, mint az idei nyár egyik eseményfilmje, az Idő esetében. Tudom, nagyon hangzatos azt mondani valamire, hogy megfilmesíthetetlen, de ennél a sztorinál egyszerűen kikívánkozik belőlem. Annyi ötlet, gondolat, dráma és mondanivaló tobzódik benne, hogy azt képtelenség lehetett belesűríteni egy közel kétórás mozifilmbe. Kezdettől fennállt a veszély, hogy amennyiben ezt mind belepakolja a filmjébe, egyszerűen nem marad ideje mélyebben elmerülni semmiben, a súlyos ötletek és gondolatok pedig a kiforratlan előadásban könnyen önmaguk paródiájává válhatnak. Shyamalan bele is esett ebbe a csapdába, meg nem is. Tény, hogy ezen a gyilkos partszakaszon villámgyorsan telik az idő, de talán hagynia kellett volna némi hatásszünetet két dráma között. Szívrohamot kap az öregasszony, elpusztul a kutya, a friss hullából villámgyorsan csontváz lesz, és akik az előbb még kisgyerekek voltak, most már kamaszok. A filmben ez az összes történés gyors egymásutánban zajlik le, a rendező nem hagyja, hogy a szereplői és a nézők igazán átélhessék a drámai pillanatokat, így pedig csak kapkodjuk a fejünket ahelyett, hogy igazán átéreznénk, mi is történik ott velük.

Egy paradicsomi hely, ahol egy nap az élet

Jelenet M. Night Shyamalan Idő c. filmjéből (Fotó: Profimedia)

Ugyanakkor, amikor néha Shyamalan hajlandó egy kicsit lassítani, és tényleg a szereplőire figyelni a fordulathalmozás és az ijesztgetés helyett, ha csak egy-két percre is, de megszületik a csoda. Az idősödő házaspár azon vitázik, hogy az egyikük rájött, hogy a másik megcsalta őt, viszont pár órával később, immár öregen, rossz látással és elromlott hallással, a saját elmúlásukkal szembenézve már belátják, milyen csacskaságon vitáztak, aminek nincs is jelentősége. Hiszen csak apró, tovaszálló porszemek vagyunk, a problémáink pedig még nálunk is kisebbek, az életben pedig csak az számít, hogy szeretetet adhassunk és kaphassunk. Ezt a gondolatot Shyamalan filmje – legalábbis ebben a jelenetben – képes visszaadni, és itt tényleg olyan intimitást teremt meg a szereplői között, amiből sokkal többre lett volna szükség.

Egy művész két arca

Shyamalan óriási ambíciója már régóta kétélű fegyvernek számít a karrierjében. Időnként mozgóképes csodák születnek belőle (Sebezhetetlen, Széttörve), máskor meg már-már a röhejesség szintjére (Az esemény, Lány a vízben) süllyedő darabok. Az Idő azon ritka darabja az életműnek (talán az Üveg mellett), ami egyik kategóriába sem sorolható, és mindkettőből tartalmaz ismerős elemeket. A rendező/forgatókönyvíró sajnos továbbra sem lett jobb a dialógusírás terén, és talán ezért van az, hogy pont azok a filmjei a legjobbak, ahol a főszereplői nem beszélnek túl sokat. Amikor egy hatéves gyerek hitelcsapdáról karattyol, vagy a kamaszodás agyi folyamatát olyan szóvirágokkal próbálják nekünk visszaadni, amik élő ember száját soha az életben nem hagynák el, akkor azért lehet nagyokat pislogni. A rendező amúgy ügyes ijesztgető, és hajlamos ezeket a jeleneteket hatásosan felépíteni, és itt is van egy-két nehezen emészthető, erős pillanat, de legalább ennyiszer éreztem azt, hogy üres ijesztgetést kaptam csupán, ami egyszerűen kilóg ebből a komplex történetből. Amikor az egyik szereplő sorsa hirtelen átmegy csonttörős testhorrorba, az egyszerűen borzasztóan kilóg a filmből, olcsó megoldás egy olyan filmben, aminek kerülnie kéne ezeket az átlátszó és kiszámítható trükköket.

Egy paradicsomi hely, ahol egy nap az élet

Az Időben a festői óceánpart válik börtönné (Fotó: Profimedia)

Ugyanakkor nem lehet elvitatni Shyamalantól, hogy fantasztikusan választ színészeket. Ezúttal például a gyerekszereplők esetében eléri, hogy bár korszakonként más színészek alakítják őket, mégis azt érezzük, hogy ugyanazokat az embereket látjuk, nem zavar meg bennünket a váltás. Ragyogó a sminkes munka is: az öregítés végig hiteles marad. A rendezőnek az is sikerül, hogy a partszakaszt valóban misztikus helynek láttassa, ahol minden természeti szépség ellenére van valami furcsa és félelmetes. Az Időben a festői óceánpart válik börtönné (a filmet Dominikán vették fel), és ezt az érzést a rendező ügyesen építi fel bennünk. Mindeközben az is összejön neki, hogy minden hibája ellenére együtt menjünk a filmmel: bár már közben is érezzük a logikátlanságokat, Shyamalan eléri, hogy bízzunk abban, hogy a végső, nagy csavarral majd mindent megmagyaráz, mi pedig kitartunk, mert hiszünk neki. Csakhogy ezúttal kijátssza a bizalmunkat.

A csavar és ami mögötte van

Shyamalan mutatványainak sikere sokszor azon múlik, hogy a fantasztikus elemekkel teli történetre a végén milyen és mennyire hihető magyarázatot kapunk, a fordulat tényleg képes lesz-e új fényt vetni a látottakra, vagy belebukik ebbe. Az Időben eléri, hogy végig azon járjon az agyunk, hogy mitől öregednek ilyen gyorsan a szereplők, és vajon milyen úton juthatnak ki onnan, miközben egy egész más kérdés fontos igazából, de ezt a rendező tényleg csak az utolsó negyed órában leplezi le. Ezután jó Shyamalan filmhez illő módon ismét végigjátsszuk magunkban a cselekményt, rájövünk, hogy mi és miért történt a hőseinkkel, csakhogy hiába van ez szépen kidolgozva, még így is csak egy bődületes marhaság marad, teli akkor logikai lyukakkal, hogy ahhoz képest a halott Bobby visszahozása a Dallasban maga volt az észszerűség. Elmagyarázza nekünk a szereplők hirtelen öregedésének okát, de annyira hányaveti, semmiből jött és megalapozatlan módon, hogy ahhoz képest azzal is sokkal jobban jártunk volna, ha inkább homályban hagyja az egészet. A film végi nagy csavarról pedig jobb, ha nem mondok semmit, mert még megtalál a spoiler kommandó, így legyen elég annyi, hogy az általa adott magyarázatok nagyjából addig érdekesek, amíg egy kicsit el nem gondolkodunk a képtelenségükön.

[embedded content]

Menthető lett volna?

A film után sokat gondolkodtam azon, hogy Shyamalan hol rontotta el, de arra jutottam, hogy olyan nagyon azért sehol. Egyszerűen ez az alapanyag annyira sűrű és túlzsúfolt (mind események, mind szereplők, mind mondanivaló terén) hogy csakis ilyen emelt, misztériumjátékokra emlékeztető elbeszélésmóddal lehessen elmesélni, és vagy el tudjuk fogadni ezt a stílust és az ezzel együtt járó túlzásokat (mind a színészi játékban, mint a történetmesélésben), vagy nem. Ettől is függ, hogy az Idő milyen mértékben fog szórakoztatni vagy idegesíteni bennünket a moziszékben ülve. Én egy percig sem unatkoztam, bár tény, hogy a Shyamalan adta gyenge válaszok a végén azért csalódást okoztak. Ez a történet talán akkor lehetett volna csak sokkal jobban elmesélve, ha egy félórás rövidfilmként készül el, éppen csak érintve a hirtelen öregedéssel felmerülő problémákat, és egy jópofa csattanóra felépítve, vagy felhúzhattak volna rá egy minisorozatot, ahol már jutott volna idő a drámák, a karakterek és konfliktusok aprólékosabb felépítésére, és a mögötte meghúzódó rejtély alaposabb átgondolására is. Amit ebből filmként lehetett, Shyamalan kihozta belőle. Ő egy igazán bátor rendező. Az igazán nagy rendezőknek azonban az is ismérve, hogy felismerik a saját határaikat, és ha egy produkció kívánalmai már átlépik azokat, akkor inkább nemet mondanak a feladatra.

Egy paradicsomi hely, ahol egy nap az élet

Idő (2021) – Fotó: Phobymo / Collection ChristopheL via AFP

Film- és sorozatajánlók az nlc-n:

Forrás

Az ókori Róma első MeToo-botránya lehetett volna, de senkit nem érdekelt

I.e. 54-ben bíróság elég került Róma egyik gazdag és befolyásos politikusa, bizonyos Gnaeus (vagy Cnaeus) Plancius. A vádak meglehetősen súlyosak voltak: vesztegetés és korrupció. Ha mindez bebizonyosodik, Plancius bizonyosan megbukik. Ráadásul időközben még egy másik sötét és nyomasztó titok is felszínre került a múltjából, amiért szintén felelnie kellett: néhány barátjával együtt  megerőszakolt egy fiatal atinai színésznőt, vagy ahogy Rómában nevezték, mimae-t. A tárgyalóterem zsúfolásig telt – természetesen csak férfiakkal, hisz nők nem nagyon tehették be a lábukat ide -, a védőbeszédet pedig az ókori Róma legtündöklőbb szónoka, egyúttal az egész antik irodalom és filozófia egyik legmegkerülhetetlenebb figurája, Marcus Tullius Cicero tartotta, aki ezúttal is valósággal brillírozott, ám a csoportos nemi erőszak ügyére alig vesztegetett néhány mondatot.

A korrupció ugyanis valóban fajsúlyos dolognak számított, míg egy tizenegynéhány éves, alacsony sorból származó gyereklány megrontása nem volt több, mint afféle ifjúkori csínytevés vagy szóra sem érdemes gáláns kaland, amibe könnyelmű fiatalemberek szoktak belekeveredni (sőt: amibe egy rendes, hagyománytisztelő fiatalembernek még illett is belekeverednie) . És biztosak lehetünk abban, hogy a tárgyaláson felvonult, köztiszteletben álló urak közül jó néhánynak volt már korábban hasonló afférja, szóval hamar túl is lendült a dolgon mindenki, és inkább a fontosabb ügyekkel foglalkoztak. Elvégre nem halt meg senki, csak néhány kölyök szórakozott kicsit egy jól sikerült színielőadás után. Érdekesség, hogy beszéde alatt Cicero egyszer sem említette meg a színésznő nevét (valószínűleg nem is nagyon érdekelt senkit), így az nem is maradt fent az utókornak. Mindössze annyit tudunk róla, amennyi Cicero szónoklatából kiderül; és az bizony nem túl sok.

Ókori rabszolgapiac Gustave Boulanger festményén (forrás: Wikipedia)

Ókori rabszolgapiac Gustave Boulanger festményén (forrás: Wikipedia)

Azért néhány dolgot így is ki lehet róla deríteni. Először is – mint említettük – mimae volt, vagyis előadóművész, bár ez nem jelentette azt automatikusan, hogy drámai színésznőként is közönség elé állhatott, hisz az akkoriban (is) igen sokra tartott örvendő görög színművekben rendszerint férfiak szerepeltek, a női szerepeket meg többnyire fiatalabb fiúk alakították. Az ún. színésznők meg inkább csak énekes-táncos műsorokkal léptek fel, lehetőleg minél kevesebb ruhában, részegen óbégató férfiak előtt; noha a mimae-k között is akadtak ünnepelt sztárok, mint például az egyszerű rabszolganőből a Római Köztársaság legnagyobb színésznőjévé emelkedő Eucharis, vagy a rangos szeretőit gyakran cserélgető Cytheris, megbecsültségük nagyjából a prostituáltakéval vetekedett. Érdemes felidézni, mit is tartott fontosnak lejegyezni az egyébként nagy színházkedvelő hírében álló római költő, Martialis, miután megtekintette egy nőkből álló színtársulat előadását:

„Még magát Hippolütoszt is önkielégítésre késztették volna!”

Simán el tudjuk képzelni, hogy ezt még előadás közben is be-bekiabálta a nagy poéta.

Még ennél sokkal lehangolóbb, hogy a megerőszakolt atinai színésznő valószínűleg úgy 12-13 éves lehetett, de 16-nál biztos nem több; ebben a korban a római nők (vagyis lányok) már elég idősnek számítottak ahhoz, hogy férjhez menjenek, vagy éppen a férfinézőket szórakoztassák. Még Cicero is kis színésznőcskeként (mimulaként) emlegeti az áldozatot, amivel persze akár arra is utalhat, hogy nem érdemes komolyan venni.   

Prostituáltak egy római tavaszünnepen, Giovanni Battista Tiepolo festményén (forrás: Wikipedia)

Prostituáltak egy római tavaszünnepen, Giovanni Battista Tiepolo festményén (forrás: Wikipedia)

A színésznő természetesen nem tanúskodhatott a bíróságon a saját ügyében. A tárgyalótermet Plancius barátai, hívei és talpnyalói töltötték meg, köztük talán olyanok is, akik részt vettek a csoportos nemi erőszakban. A politikus végül szabadon távozhatott, majd Atinából a fővárosba költözött, és még gazdagabb és hatalmasabb lett, mint valaha. Bár házas, családos férfi volt, a hírek szerint a nők zaklatásával (pontosabban: megerőszakolásával) a továbbiakban sem hagyott fel. Cicero boszorkányos tehetséggel felépített védőbeszéde (itt lehet elolvasni angolul) meg azóta is valóságos retorikai csúcsteljesítményként van számon tartva, továbbá kötelező olvasmány minden (leendő) politikusnak és jogásznak.

Az ismeretlen atinai színésznőről ugyanakkor ritkán esik szó, noha valószínűleg ő volt az első – vagy az egyik legelső – nő, akinek volt elég bátorsága ahhoz, hogy bepanaszolja a támadóit, miközben nyilván tisztában volt azzal, hogy ilyen nagy hatalmú férfiak ellen szinte semmi esélye nincs.  Ez az eset körülbelül 2000 évvel ezelőtt történt, a szexuális zaklatás témáját (különösen a szórakoztatóiparban rendszerszintűvé váló szexuális zaklatások témáját) közbeszédbe emelő MeToo-mozgalom pedig négy éve indult. Kár is lett volna elkapkodni!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás