Van-e köze hozzá a főnökömnek, hol nyaralok koronavírus idején?

A július közepétől életbe lépett kormányrendelet alapján hiába oldották fel a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzetet, ha külföldre utazunk, nem lehet csak úgy, mindenfajta megkötés nélkül hazajönni (Arról, hogy a veszélyhelyzet helyett milyen jogi konstrukciót talált ki a Fidesz, amivel szinte ugyanazokat az intézkedéseket megteheti, mint a veszélyhelyzet alatt, itt írtunk.) 

A zöld kategóriába sorolt, alacsony fertőzöttségű országokból szabadon vissza lehet jönni, a fertőzött országokból visszautazók viszont a magyar határon már egészségügyi szűrővizsgálaton esnek át, és még ha nem is merül fel a fertőzés gyanúja, akkor is 14 napos hatósági házi karanténban kell maradniuk, hacsak nem mutatnak fel két negatív koronavírus-tesztet.

Annak meghatározása, hogy melyik terület melyik kategóriába essen, Müller Cecília országos tisztifőorvos hatásköre, akinek már arra is lehetősége van, hogy országon belül különböző színkóddal lássa el az egyes területeket, régiókat az ott tapasztalható fertőzöttség alapján – igaz, ezzel a hatáskörével Müller még nem élt. Az aktuális besorolás és a részletes beutazási szabályok itt érhetőek el. (A listában nem szereplő országok automatikusan zöld besorolásúnak minősülnek.)

Na de mit jelent mindez a munkavállalók számára? Be kell-e jelenteni a főnökünknek, ha zöld, sárga vagy piros országba megyünk nyaralni? Megtilthatja-e a munkáltató, hogy bizonyos országokba utazzunk? Na és milyen fizetés vár ránk, ha karanténba kerülünk?

Az alábbiakban Felsőeöri-Paál Gabriella ügyvéd, Gyulavári Tamás ügyvéd, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Munkajogi Tanszék vezetője, Mayer M. Balázs, a DRD Ügyvédi Társulás munkajogi szakjogásza, valamint dr. Sziller Linda, az azonos nevű ügyvédi iroda ügyvédje és munkajogásza válaszait összegezzük.

+ + +

 

+ Munkavállalóként köteles vagyok-e bejelenteni a munkáltatómnak, hogy külföldön hol nyaralok?

A munkavállaló köteles minden olyan körülményről tájékoztatni a munkáltatót, ami a munkavégzése szempontjából lényeges. Az alapvető kérdés tehát az, hogy ebben a helyzetben külföldön nyaralni ilyen lényeges körülménynek számít-e.

Amennyiben az adott ország zöld besorolású, nincs bejelentési kötelezettség, és a munkáltató sem követelheti ezt meg a dolgozóitól.

Ez alól van egy kivétel, erről a következő pontban ejtünk szót.

Változik a helyzet, ha a munkavállaló sárga vagy piros jelzésű országból tér haza, a karanténkötelezettség (amennyiben ezt tesztekkel nem váltják ki) ugyanis nyilvánvaló, hogy előre tudhatóan hatással lesz a visszatérő munkavállaló munkavégzésére. Ráadásul a munkáltatónak is törekednie kell arra, hogy a munkavállalói a koronavírust munkahelyükön ne kapják el.

Ennek érdekében már

a munkáltató előírhat bejelentési kötelezettséget, amennyiben a munkavállalója sárga vagy piros színkódú országba utazik.

Ehhez azonban a munkáltatónak előzetesen el kell készítenie és közzétennie egy adatkezelési szabályzatot, ami tartalmazza az adatkezelés célját, a kezelt adatok körét, valamint az adatkezelés időtartamát. Ahogy arról azonban Sziller Linda beszámolt, az ügyvédi irodájuknál munkaadói oldalról több ügyfelük is arra panaszkodott, hogy a dolgozóik közül bizony vannak, akik megpróbálják eltitkolni, hogy hová tervezik a nyaralást, vagy személyiségi jogaikra hivatkozva tartják vissza ezt az információt. 

+ Köteles vagyok-e bejelenteni a nyaralásom helyszínén túl az útvonalat is?

A hatályos kormányrendeletben van egy elég jelentős kiskapu, méghozzá az, hogy az az utolsó országot veszi csak figyelembe, mielőtt az ember Magyarországra lépne. Magyarán – feltételezve, hogy a szerb-horvát határon átengednének, jelenleg a horvátok ezt nem teszik meg – lehetséges lenne, hogy autóval elutazunk a jelenleg sárga színkódú Szerbiába meglátogatni egy rokont, de a nyaralásunkat döntően a zöld jelzésű Horvátországban töltjük, és onnan térünk vissza Magyarországra.

Ebben a hipotetikus esetben, hiába tartózkodtunk Szerbiában is, ugyanúgy karanténkötelezettség és ellenőrzés nélkül jöhetnénk haza, mintha csak a horvát tengerpartra látogattunk volna el.

Így aztán logikus elvárásnak tűnik a munkáltató részéről, hogy a beosztottja megossza vele nem csupán az utazása végcélját, hanem annak útvonalát is. És a joga meg is van erről tájékoztatást kérnie a munkáltatónak, tekintve, hogy az egészségügyi törvény szerint, ha valaki olyan helyről érkezik haza, vagy olyanokkal találkozik járványügyi szituációban (függetlenül attól, hogy a járvány apropója a koronavírus-e), ami egészségügyi kockázatot jelent, azt köteles bejelentenie nemhogy a munkáltatójának, még az ÁNTSZ-nek is. Főleg úgy, hogy a munkáltató egyik legfontosabb kötelezettsége, hogy biztosítsa minden dolgozójának az egészséges munkakörülményeket és munkafeltételeket, amit – ráadásul a munkáltató tudtán kívül – veszélyeztetek, ha nem számolok be az útvonal részleteiről.

A fenti szituációban ez azt jelentené, hogy hiába töltöm döntően a zöld Horvátországban a nyaralásom – azért, mert a munkáltatómnak joga van tudni, ha veszélyeztetem a többi beosztottjának egészségét –, munkavállalóként köteles lennék arról beszámolni, hogy a sárga Szerbiában is tartózkodni fogok.

Ha ilyen helyzetben nem tájékoztatom kellő alapossággal a munkaadómat, és ez kiderül, az már olyan súlyos jogsértésnek minősül, amire válaszul simán kirúghat a főnököm

– mondta az Azonnalinak Mayer M. Balázs.

Amennyiben a munkáltató mégsem akar ennyire drasztikus lépést tenni, úgy egyoldalúan (vagy ha a munkaszerződés ezt lehetővé teszi) kötelezheti a beosztottját home office-ra, vagy teremthet olyan munkahelyi körülményeket, amikkel minimalizálható a kockázat: például kijelölhet az érintett számára egy külön, elszeparált termet a munkavégzésre, és megtilthatja a más dolgozókkal való érintkezést. Mindezeket a munkáltató 14 napig alkalmazhatja, azaz annyi időre, amennyire a trükkösen megkerült karantén szólna.

+ Kötelezhet-e arra a munkáltató, hogy ne utazzak bizonyos országokba?

A válasz egyértelműen nem, erre semmi nem jogosítja fel a munkáltatót. Viszont a munkáltató előtt is áll egy kiskapu: ha megtiltani nem is tilthatja meg, arra nyomatékosan megkérheti előzetesen a munkavállalóit, hogy az egészséges és biztonságos munkavégzésre tekintettel ne menjenek ezen a nyáron sárga és piros jelzésű országokba. Ennek ugyan jogi kötőereje nincsen, következményei viszont lehetnek, ha a munkavállaló figyelmen kívül hagyja a kérést – igaz, ezek nem olyan súlyosak, mint akkor, ha az ember eltitkolja a többi dolgozó védelméhez szükséges információkat a felettesei elől.

Amennyiben a dolgozó őszintén elmondja, hogy ő sárga vagy piros jelzésű országban is tartózkodott az utazása során annak ellenére, hogy a munkáltató kifejezetten ennek ellenkezőjét kérte, úgy a munkáltató hivatkozhat arra (nem kell feltétlenül, de megteheti), hogy

nem látja biztosítottnak, hogy túl nagy kockázat nélkül munkát adjon a munkavállalójának, ezért – alternatív munkavégzési lehetőség hiányában, mint a home office – megtiltja a beosztottjának, hogy 14 napig bemenjen dolgozni, és fizetést sem ad neki erre az időre,

még akkor sem, ha a munkavállaló amúgy jól érzi magát.

Ezzel szemben az, ha a munkavállaló bármilyen okból eltitkolja a munkaadó elől az utazása során adódó kockázatokat, az már valóban olyan súlyos jogsértés, amiért járhat kirúgás. Főleg úgy, hogy míg az előző esetben a munkáltatónak megvan minden szükséges információja annak mérlegeléséhez, hogy a hazajött beosztottját alkalmazza-e erre a 14 napra, úgy az elhallgatással ettől megfosztja a munkavállaló a munkaadóját.

+ Kötelezhet-e a munkáltató engem önkéntes karanténra külföldi tartózkodást követően akkor is, ha zöld jelzésű országból jövök?

Tekintve, hogy a zöld jelzés nem azt jelenti, hogy abban az országban egyáltalán nincs jelen a koronavírus, csupán azt, hogy ott alacsony a fertőzöttség, az aggódó munkáltató fejében felmerülhet, hogy nem engedi vissza dolgozni azonnal a munkavállalóját még akkor sem, ha zöld jelzésű országból lép Magyarország területére.

Jogilag karanténra azonban a munkáltató nem kötelezheti a dolgozóját, ahogyan emiatt nem büntetheti őt sem kirúgással, sem fizetés nélküli szabadsággal.

(Bár ez utóbbira küldeni a munkavállalót, mint arról korábban írtunk, eleve csak közös megegyezéssel lehetne, azonban a gyakorlatban a fizetés nélküli szabadság sokszor a munkáltató bunkósbotjaként működik, amit kedvére játszhat ki a munkavállalóival szemben.)

Alternatív megoldás ezek helyett a munkáltató számára – amennyiben a munkaszerződés erre lehetőséget ad –, hogy egész egyszerűen home office-ra kötelezze a munkavállalóját, amit az általános munkajogi szabályok alapján 44 nap erejéig egyoldalúan elrendelhet.

Így karanténba ugyan nem tudja kényszeríteni a zöld országból hazajövő dolgozóját, aki ugyanúgy kimehet az utcára, mint bárki más, de a munkahelyére nem teheti be a lábát,

így nem fogja még feltételesen sem kitenni fertőzésveszélynek a munkatársait. Nem mellesleg ez a munkavállalónak is jó, hiszen a rendes fizetését fogja kapni a home office-ban végzett munkájáért.

+ Karanténba kerültem, milyen fizetést kapok?

Amennyiben a karanténra azért kerül sor, mert kiderült, hogy az illető elkapta a koronavírust, úgy egyértelmű a szituáció: jogilag ő ekkor keresőképtelennek minősül, és betegszabadságot (amikor a munkáltató fizet) vagy táppénzt (amikor a társadalombiztosítás terhére az állam fizet) fog kapni. Keresőképtelenség esetén a munkavállaló évi 15 nap betegszabadságra jogosult, ezen a kereten túl finanszírozza az állam a táppénzt. (A táppénz mértéke több dologtól függ, mint a napi átlagkereset mértéke és az egészségügyi biztosítási rendszerben eltöltött idő, vagy hogy kórházi ellátásra szorul-e az illető, de általánosságban az emberek táppénzként a munkabérük 50-60 százalékát kapják meg.)

Amennyiben az ember koronavírussal tér haza, úgy egyébként tájékoztatni kell a munkáltatóját az állapotáról, az újbóli munkába állásának várható időpontjáról, ennek érdekében pedig lehetőség szerint válaszolnia kell a munkahelyéről érkező hívásokra, üzenetekre is.

Azonban karanténba vonulni nem csupán az igazolt fertőzöttek, hanem mindenki köteles, aki sárga vagy piros országból jön haza. Ez pedig egy elég visszás jogi következménnyel is jár a jelenlegi szituációban, ami miatt a munkáltatók joggal berzenkedhetnek: nevezetesen

úgy kell fizetnie vagy neki, vagy – amennyiben a betegszabadság keretét korábban kimerítette a munkavállaló – az államnak, hogy a munkavállalója tulajdonképpen lehet, hogy makkegészséges, és tudna dolgozni.

Persze azt is hozzá kell tenni, hogy táppénz esetén a juttatás mértéke is jóval alacsonyabb ahhoz képest, mintha a munkavállaló rendesen dolgozna.

Adja magát, hogy a munkáltató – ahogyan azt megteheti akkor, ha a munkavállalóje zöld országból, karanténkötelezettség nélkül jön haza – home office-ra küldje azt a munkavállalóját is, aki karanténba került. A probléma ezzel az, hogy a karanténba kerülő ember jogilag keresőképtelennek minősül, márpedig keresőképtelen ember más jogcímen, mint a betegszabadság vagy a táppénz, nem kaphat bért. Keresőképtelen sok okból lehet az ember, erre az egészségügyi ellátásról szóló törvény részletes listát közöl, de általánosságban keresőképtelen az, aki betegség miatt nem tudja ellátni a munkáját, aki kórházi ellátásra szorul, aki a beteg gyerekét kénytelen ápolni, vagy – és az idei nyaralások szempontjából ez a leglényegesebb – „akit közegészségügyi okból hatóságilag elkülönítenek”, magyarán karanténba zárnak.

A koronavírus kapcsán pedig pont itt van az ellentmondás: külföldről hazajőve sok munkavállaló alkalmas lenne arra, hogy munkát végezzen, a karantén miatt viszont akkor is keresőképtelennek minősülnek, ha amúgy jól érzik magukat.

Így például egy újságíró hiába jönne haza a jelenleg sárga besorolású Romániából egyébként munkára alkalmas állapotban, ha karanténba kerül, még home office-ból sem írhatna cikkeket, legalábbis munkabért jogilag nem kaphatna erre az időszakra, hanem mondjuk csak táppénzt. A vita a koronavírus apropóján pont arról folyik, hogy az ilyen, magukat egészségesnek érző és munkaképes munkavállalók esetén lehet-e kivéltelt tenni, és azt mondani, hogy a karantén ellenére ne helyezzük őket keresőképtelen állományba, hogy így legalább home office-ra lehetőség legyen. Ebben a kérdésben nincsen még kialakult gyakorlat.

+ Jár-e állásidő, ha a karantén miatt kiesek a munkából?

Egy másik megoldás lehetne a karanténba került, de amúgy egészségileg rendben lévő munkavállalók előtt, hogy a munkáltató állásidőt rendeljen el számukra. Az állásidő értelmében a munkavállalót – amennyiben a beosztása szerinti munkaidőben kész és képes ellátni a munkavégzési kötelezettségeit – megilleti a szerződés szerinti alapbére (és bizonyos esetben bérpótléka) még akkor is, ha a munkáltatója nem biztosítja a feltételeket ahhoz, hogy munkáját el tudja végezni. 

Azonban az állásidő nem opció, mert azt arra az esetre találták ki, ha a munkáltató nem tud eleget tenni a munkaadási kötelezettségének. Itt viszont pont arról van szó, hogy a munkavállaló kerül olyan helyzetbe, ami akár el is lehetelenítheti, hogy a feladatait elvégezze. Tehát míg a veszélyhelyzet alatt ki kellett fizetnie állásidő címén azt a munkást, aki azért dekkolt tétlenül – egyébként munkára készen – az építkezésen, mert a megszakadó kereskedelmi láncok miatt nem érkezett meg a beszerző hibájából az építőanyag, addig ugyanezt a munkást már nem illeti meg az állásidő pusztán azért, mert karanténba került, és nem tud kimenni az építkezésre. 

+ Megéri-e koronavírus-tesztet végeztetnem, hogy hazatérve egyből munkába tudjak állni?

Mindezt a hercehurcát persze ki lehetne kerülni a negatív koronavírus-tesztekkel, amik mentesítik az érintetett a karanténkötelezettség alól, és így elvben semmi akadálya nem lenne az azonnali munkába állásnak. Mayer M. Balázs szerint azonban a gyakorlat eddig nem azt mutatja, hogy ez működne: az ügyvédi irodájuk, ami alapvetően jelentős számú munkavállalót alkalmazó cégeket képvisel, még egyetlen olyan esettel sem találkozott, hogy valaki a hazatérés előtt, külföldön végeztetett volna tesztet. Ennek Mayer szerint praktikus okai lehetnek: nem életszerű, hogy az emberek azzal is foglalkozzanak, hogy külföldön szerezzék be a kormányrendeletben kért PCR-teszteket, ráadásul úgy, hogy még azt is igazolniuk kell, hogy a két teszt között valóban eltelt 48 óra.

Így aztán a jellemző gyakorlattá az vált, hogy a hazatérők már itthon, karanténban végeztetik el a tesztet. Azonban

a hivatalos eredményeket Mayer tapasztalatai alapján egyelőre – minden bizonnyal a túlterheltség és az új szabályozás gyermekbetegségei okán –  olyan lassan közli az érintetekkel a bürokrácia, hogy addigra gyakran már le is telik a 14 nap, és az ember így is, úgy is kijöhet a karanténból.

Mindezt úgy, hogy augusztus elsejétől az egyenként is 30 ezer forintba kerülő teszteket a hazautazóknak már saját zsebből kell fizetnie.

NYITÓKÉP: Strand a zöld zónában lévő horvát tengerparton. Bukovics Martin / Azonnali

Osszad, lájkold, ne sajnáld!

A Facebook újfent lenyeste a magyar híroldalak elérését. Tegyél ellene!
Amerikai büntetőalgoritmusok helyett öntudatos magyar polgárokat!

hirlevél

Van még itt cikk a témában:

Please enable JavaScript to view the comments powered by Disqus.

comments powered by Source

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.